
Top 10 Japán étel, amit meg kell kóstolnod (2. rész)
Japán ételekről lehetne naphosszat írni. Az ország különböző részeinek megvannak a helyi különlegességei, de most foglalkozzunk a mainstreamebb japán konyha kihagyhatatlan ételeivel.
(more…)Japán ételekről lehetne naphosszat írni. Az ország különböző részeinek megvannak a helyi különlegességei, de most foglalkozzunk a mainstreamebb japán konyha kihagyhatatlan ételeivel.
(more…)Emlékszem, mennyire megragadott mikor először láttam kimonót élőben. Azok a minták, az élénk színek! Nagyon egzotikusnak tűnt már előtte képeken is.
Persze, hogy kíváncsi voltam, milyen lehet egyet felvenni, sétálni benne az utcán.
Most vagyunk itt harmadszorra Japánban, és úgy döntöttem, hogy eljött az ideje ennek is. Ugyan feltettem magamnak azt a kérdést, hogy külföldiként parádézni kimonóban vajon nem ízléstelen-e?
Végül az győzött, hogy nem én lennék az egyedüli külföldi aki ilyet csinál, és minden erőmmel meg próbálok tiszteletteljesen viselkedni amikor kimonóban vagyok.
Az AirBnb-n egy ideje lehet “Élményeket” is foglalni, nem csak lakásokat, szobákat. Mondjuk valaki kitalálja Budapesten, hogy szívesen tartana magyar főzőkurzust az otthonában, akkor AirBnb-n keresztül meg tud hirdetni különböző dátumokat, mondjuk 5 főre, és a világ minden tájáról érkezhetnek lelkes utazók, akik szeretnének magyar ételeket főzni.
Jelen esetben Kiotóban nagyon sok féle szuper program közül tudtok választani, érdemes ránézni. Mindenféle idegenvezetés, kocsmatúra, koncert, különböző foglalkozások, és még sok más.
Én erre jelentkeztem, ár-értékarányban jónak tűnt, és Brunonak nagyon sok pozitív visszajelzése volt.
Rajtam kívül még két lány vett részt a mókában. Velük és Bruno édesanyjával találkoztunk egy metró megálló kijáratánál, majd a kimonó kölcsönzőbe vezetett az útunk.
Nagyon meglepődtem, hogy öt emeletes volt a kölcsönző. De mint kiderült, kell is ennyi hely, hiszen különböző lépései vannak a kölcsönzésnek. Nők és férfiak pedig külön vannak választva.
Egy terembe belépve, megszámlalhatatlan kimonó nézett velem szembe. Mint kiderült, magasság szerint voltak különböző blokkokra osztva, de így is volt vagy 50 féle kimonó minta amik közül választhattam. Nem volt könnyű, úgyhogy a többiek segítségét kértem, hogy melyik passzol jobban a hajam színéhez, stb. Választhattunk külön inget hozzá, aminek színes volt a gallérja, én maradtam a sima fehérnél.
Utána a kimonó öv részére került a sor. Azt mondták érdemes olyat választani, amelyiknek legalább egyik színe passzol a kimonó egyik színéhez. Ezek után lehet még az övre ékszert is kérni egy kis extra összegért.
Többféle kimonófajta létezik, pl. különböző fajtát hordanak csak egy ebédhez, egyetemre, esküvőre. Attól is függ, hogy valaki egyedülálló-e vagy sem. Szóval mindenféle eseményhez megvan milyen kimonót illik felvenni.
Újabb terem következett, itt öltöztettek minket fel. Alsónemüre vetkőztünk, és megjelent pár kedves hölgy a kiválasztott kimonókkal, és még jó pár extra ruhadarabbal a kezükben.
Filmbeillő jelenet volt, félelmetes gyorsasággal pakolták ránk a különböző rétegeket. Először a fehér ing, aztán a törülközők, még pár ruhaanyag, ott el is vesztettem a fonalat. Lényeg, hogy a kimonónak tökéletesen kell állnia az emberen, ezért mindent megtesznek, hogy ne essen be, hanem szépen megfeszüljön a ruha anyaga.
Aztán az jön, hogy szépen megszorítják az övet rajtad. Ezt az élményt pontosan jól ábrázolja a lenti negyedik kép. Én is így éreztem magamat. Levegőt azt nem nagyon kaptam. Mondjuk legalább jó tartásom lett tőle, ugyanis kimonóban nem nagyon lehet görnyedni…
Mivel nem vagyok nagy sminkes mágus, és a hajamat is kb. kétféleképpen viselem mindig, örültem, hogy egy kis extra költség fejében nálam tapasztaltabbak fognak majd segíteni ennél a résznél!
Lehetett különféle frizurák közül választani, amik klasszikusnak számítanak egy kimonós viselethez.
Talán már láttátok, hogy a kimonóhoz papucsot húznak, és ehhez van egy speciális zokni is, mégpedig a nagyujj és második ujj között van egy bevarrás.
A kimonóhoz passzoló táskát is lehetett választani. A ruhánkat, táskánkat a ruhatárban hagytuk. Csak az értékeinket vittük a csini táskában.
Úgy másfél-2 óra után készen álltunk, hogy a metróval eljussunk Kiotó Imperial Palace parkjába. Ott várt ránk Bruno, a fotós.
Az odavezető út egy kisebb kihívás volt. A papucsban csúszkált a lábam, a kimonó miatt csak kicsiket lehetett lépni, és a lépcsőn való közlekedésnél meg kellett emelnem a kimonó oldalát, hogy a lépcsőfokokra normálisan rá tudjak lépni. Nah, de pont azért mentem, hogy kipróbáljam! És hát nagy élmény volt, és teljesen más, mint amire számítottam.
Kezdődött a móka! Kicsit elmagyarázták, hogy hogyan kell viselkedni egy kimonóban. Nők leszegett fejjel, ártatlanul néznek, kimért egyenes lépések, könnyed mozdulatok. Úgy éreztem magamat mint az elefánt a porcelánboltban. De egy idő után belejöttem!
Pár lánytól hallottam, hogy ők nagyon nőiesnek érezték magukat a kimonóban. Volt benne valami, mert nekem is hasonló érzéseim voltak. Érdekes volt! Kicsit mintha kapcsolódtam volna egy bennem lévő másik identitással. Nah nem zavarlak ösze Titeket a történet spirituális részével.
Volt pár szuper eszköz amit hoztak a fotózásra: különböző színű esernyők, japán katana. Készültek klasszikus képek, és kicsit viccesebbek is. Például az ugrálós fotók, egyik alkalommal ugrásnál az egyik papucsom elrepült 3 méterrel arrébb. Azóta is ha eszembe jut, el kezdek röhögni!
Hogy legyen egy elképzelésetek, leírom a pontos árakat amiket fizettem. Haj + smink opcionális volt. Ha valaki ügyes, megcsinálhatja maga is.
A kimonóbérlés benne volt a fotózás árában.
Íme pár ami nekem nagyon tetszett! Írjátok meg kommentben, nektek melyik jön be!
Nagyon érdekes, és minden tiszteletem a Japán nők felé. Amikor meglátok valakit kimonóban mindig eszembe jut ez az élmény, és hogy mennyire nem egyszerű benne járni. 🙂
Igazából nagyon pozitív volt. Sokan mondták, hogy nagyon szépek vagyunk. Persze páran megnéztek, de az megtörténik akkor is, ha normális ruhában sétálok ide-oda. De mosolyogtak nagyon sokan!
Mindenesetre örültem, hogy végre kipróbáltam és talán nem ez volt az utolsó alkalom az életemben, hogy kimonót viseltem.
Új-Zélandról Európába kicsit trükkös úton jutottam el, és gondoltam ha már lesz egy pár órám Guangzhou-ban, lehetne akár több is és még láthatok a városból is valamit, jobb, mint ha a reptéren töltenék el pár unalmas órát. Úgyhogy átraktam a második járatot egy nappal későbbre.
Japán legdélibb részén jártunk, Okinawán, mely több, mint 100 szigetből áll. A központból, Naha-ból el lehet jutni pár környező kisebb szigetre hajóval, vagy akár repülővel is. Nekünk a választás Zamami-ra esett, amiről annyit tudtunk, hogy ott kristálytiszta a víz, és gyönyörű a part. Mi kell több, ugyebár?
1 órás hajóút után megérkeztünk, és láss csodát, tényleg kristálytiszta óceán fogadott.
Zamami szigete
Úgy terveztük, hogy az éjszakát a szigeten töltjük, később keresünk majd szállást, addig pedig biciklit bérelünk és felfedezzük a tengerpartot. Már előző este tudhattuk volna, hogy nem lesz az egész dolog gürdülékeny, mivel 7-8 elküldött emailre a szállásadóknak, visszajött 5-6 elutasító válasz, azzal, hogy fullon vannak. Nem baj, biztos lesz szállás, nem érdemes ezen aggódni!
A bicikli bérlés, 6 órára kb. 3000 Ft-ba kerül. Nem olyan olcsó, de megéri már csak a szabadság érzésért is!
Maga a sziget nem olyan hatalmas, elég hamar körbe lehet járkálni, főleg bringával, de állj készen, hogy van pár domb is!
Mindkettő filmbeillő gyönyörűséges látványt nyújt, azt már meg kell hagyni!
Furuzamami Beach
Amiért sokan érkeznek a szigetre, az a snorkeling és a búvárkodás. A sziget körül húzódó korallzátony gazdag élővilágot rejt, ezért gondoltuk mi is kipróbáljuk a snorkelinget, és tényleg láttunk pár Némó halacskát. Eddig megmondom őszintén sosem próbáltam ki ilyesmit. Talán félelem vagy nem tudom, de mindenesetre érdekes dolog volt!
Furuzamami Beach
Nah, de térjünk vissza a szálláskereséshez. Én nem adtam fel, hívtam vagy 10 különböző másik szállást, hátha, de mind teltházas volt. Az utolsó hajó már elindult vissza Naha városába, úgyhogy nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy itt szabad ég alatt éjszakázás lesz. Legalább az idő miatt nem kellett aggódnunk, 30 fok feletti hőmérséklet, úgy néz ki még vihar se lesz!
Kicsit még járkáltunk a sziget körül, próbálkoztunk személyesen pár vendégháznál, egyik tulajdonos mondta, hogy épp egy speckó japán ünnep van, azért van az összes szoba lefoglalva a szigeten! Nah, nesztek, ennek mindig muszáj utánanézni előre!
Teltek az órák, besötétedett. Valahogy a napfény nélkül minden olyan borús lett és a helyzet se tűnt olyan viccesnek már!
Elnéztünk az egyik japán izakaya-ba egy kis vacsorára és sörre. De éjfél után úgy döntöttünk, keresünk valami helyet ahol meghúzódhatunk. hajnalig. A végén ebből egy futballpálya lett, pontosítva a futópálya része a focipályának, mert, hogy az majd nagyon kényelmes lesz. Törülköző le, egymás átlarolása és aludtunk 5 órát egyhuzamban. Persze ez nem igaz! Én csak hallgattam a neszeket, a közelben lévő erdőből és vártam, hogy valami élőlény ránkugrik és egyben felfal. Valószínüleg ezeket a sorokat sem írnám ma már, ha az utóbbi bekövetkezett volna, de helyette maradt pár napig a fájdalom minden porcinkánban.
Tartja a mondás, és én hiszek is ebben teljes szívemmel. Ahogy hajnalodott, felugrottunk a kényelmes futópályáról és elindultunk a tengerpartra, ahol az előző délutánt töltöttünk.
Ahogy az első napsugarak aranyra festették a homokot, a türkíz színű tiszta víz, és a reggeli frissítő fürdés az óceánban mindent megért, és el is feledtette az este viszontagságait! Mi pedig csak szimplán boldogok voltunk!
A reggeli 10-es hajóval vissza is mentünk Naha-ba és beleestünk a puha ágyba.
Jó muri volt, de hasonló dolgot nem ajánlok, ha utazol. Japán nagyon biztonságos ország, Zamamiban pedig még egy bűntény se történt, összesen 1 rendőr van az egész szigeten, mert egyszerűen nincs rá szükség, ugyanakkor máshol veszélyes lehet ilyesmit csinálni!
Vigyázzatok magatokra de azért ne féljetek kipróbálni új dolgokat!
Nah igen, a japán konyha, még egy jó ok arra, hogy Tokiót érdemes legyen meglátogatni. Az a furcsa helyzet állt ugyan is elő, hogy nem tudtam olyan ételt találni, ami rossz lett volna. Nem mintha utóbbi probléma lenne, de még is hogy lehet ez?
Japán híres arról, hogy a részletek kiemelt jelentőséggel bírnak, akár csak a minőség. Elmész egy bevásárlóközpont ételudvarába, és minden ételük hibátlan. Hasonló tapasztalatom nem nagyon volt még előtte, a plázás étkezdékkel, vagy gyorséttermekkel kapcsolatos élményeimet inkább nem osztanám most meg. Itt egyszerűen az a helyzet, hogy az éttermek nem tehetik meg, hogy nem friss alapanyagokkal dolgoznak, vagy a minőség nem üti meg a mércét, mert akkor a helyiek egyből bojkottálják őket. Én pedig ennek nagyon örülök, tehát evésre fel!
Azt már meséltem, hogy nagyon sok érdekes, vagy első látásra furcsa helyeken lehet enni, de érdemes kipróbálni ezt-azt, nagyon mellé nem nyúlhatsz. Ne feledd, a méret nem számít az éttermeknél.
Mi megettük Tokiót, lássuk mik voltak az étlapon!
Igaz, már nem vagyunk Tokióban tegnap óta, de rám még mindig nagy hatással van. Folytatom is a legjobb városrészekkel, hogy aztán a kedvenc témámról írhassak Nektek, még pedig az ételekről!
Ha egy kicsit mozgalmasabb helyre vágysz, vedd az irány Roppongi felé! Itt sok külföldivel találkozhatsz, bárok egymás hegyén hátán várják az érdelődőket, és klubbok, táncos helyek is fellelhetőek. Ha kicsit sétálsz, megnézheted a Tokyo Towert (Tokio Torony), az éjszakában téglavörös fényben ragyog a torony, ami közelről megnézve még impresszív.