Pár hónappal ezelőtt biztos nem gondoltam volna, hogy egyrészről, majd egy buenos aires-i házból írom ezeket a sorokat, másrészről pedig, hogy arról szól majd ez a cikk, hogy egy világjárvány miatt, Argentínában “ragadtunk”.
Miért vagyunk Argentínában?
Az Egyesült Államok után azon gondolkodtunk hova tovább. Dél-Amerika unblock már jó ideje a listán volt, de nem tudtuk merre is kezdjünk. Aztán a korona vírusról szóló hírek el kezdték ellepni az internetet. Akkor Dél-Amerikában még csak egy-egy eset volt, és a két kiszemelt országban Chilében és Argentínában 28 fokos meleg volt. Úgyhogy megvolt a döntés, Buenos Airesben kezdjük majd a dél amerikai kalandot. Azt mondjuk nem gondoltuk volna, hogy az érkezésünk után két héttel már lezárják a határokat, és nagyon hamarosan kijárási korlátozásokat is bevezetnek.
Miért maradtunk Buenos Airesben?
A világjárvány miatt sok ország lezárta a határait, és nagyrészt, csak a saját nemzetiségű emberkéket engednek ilyenkor be. Vagy ha valaki már hosszabbtávon él ott. Mi viszont olyan helyzetben vagyunk, hogy ugye én magyar állampolgár vagyok, míg a barátom amerikai. Mivel nincs sehol se lakásunk, vagy közös címünk, jó eséllyel a lezárások után nem tudtunk volna egy helyen maradni. Mindeközben itt Buenos Airesben automatikusan meghosszabbodott a vízumunk, és úgy tűnt, hogy a legjobb, ha itt kivárjuk a történéseket. Így három hónap múlva is úgy gondoljuk, hogy jó döntést hoztunk.
Hogy néz ki a karantén/lezárás Buenos Airesben?
Jó pár hétig csak élelmiszerboltba, vagy gyógyszertárba mehettünk ki. Pékségek, zöldséges, éttermek nyitva voltak nagyrészt, és elvitelre lehetett kérni dolgokat. Az üzletekben nem lehetett be menni, a bejárati ajtónál kellett minden bizniszt elintézni. 🙂
Április közepe óta már szájmaszkot kell kötelezően hordani ha emberek közé megyünk. Tehát pl. boltokba nem engednek be, ha valakinek nincs fent a szájmaszkja. Élénken emlékszem az első szupermarketes utamra. Az azért szürreális élmény volt. Mindenki maszkban, kesztyűben. A bevásárló kocsi fogantyúját lefertőtlenítették, nyomtak egy jó adagot a kezembe is, amit még 5 perccel később is próbáltam dörzsölni a tenyerembe. A kasszánál meg hosszú sorban várakoztunk, ki-ki a maga meghúzott vonala mögött. Ezt is gyorsan meg lehetett szokni.
Június eleje óta egyre több bolt nyílik. Mindig kiírják a bejáratnál, hogy egyszerre mennyi ember lehet bent. Plusz már egy hete este 8-tól reggel 8-ig ki lehet menni sportolni, ez például egy újdonság volt, és már rengetegen vártak rá. Buenos Airesben az emberek amúgy nagyon aktívak. Sokan bicikliznek, futnak a parkokban. Szuper kis bicikli utak is vannak szerte a városban.
Mi a jó a karanténban?
Az első egy-két hétben nem mondom, hogy nem szorongtam a helyzet miatt. Akárhogy is nézzük, világjárvány nem tör ki mindennap. És kijárási tilalmat se vezetnek be minden héten.
Kontrollvesztés a javából! Nem lehet csak úgy sétálni a parkban, az utcán még a megszokottnál is több rendőr van. És egy idegen országban vagyunk. Mire koncentrálhatok akkor amit tudok is kontrollálni? Rengeteg minden!
Hogy odafigyeljek a munkámra, hogy minden jól menjen. Ne költsek pénzt felesleges dolgokra, és tanuljak új dolgokat, amik segítik a munkámat, ha már egy kis extra idő jutott.
Tudtuk, hogy előreláthatólag legalább egy extra hónapot a városban töltünk. Úgyhogy olyan dolgokra is lett időm, amire előtte nem. Kimchi-t és mindenféle savanyúságot készítek, gluténmentes kovászos kenyeret sütök. Újra el kezdtem tanulni japánul egy online tanár segítségével. Egyszóval élvezem a lassú életet, vagy ahogy sok ismerősöm mondaná, a normális életet. Bármit is jelentsen ez.
Tényleg jó érzés egy kicsit lelassulni, és időt szánni különböző dolgokra. Szerencsések vagyunk, mert mi kicsit így is utazunk, egy új kultúrában ragadva. Gyakoroljuk a nem túlságosan csodás spanyolunkat! A kihívás az, hogy ha kimegyünk az utcára, csak spanyolul próbáljunk meg kommunikálni. A zöldségesnél volt már pár vicces szóváltásom, ha nem tudom a különböző dolgok nevét, de úgy látom, örülnek, ha az ember próbálkozik, én meg persze így tanulok!
Ha lehet, akkor sokat sétálunk a környékünkön. A házak tele csodás grafittikkel, a falevelek hulladoznak, mivel itt már elkezdődött a tél június elején. Már elment egy teljes évszak, mialatt itt vagyunk. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára, hogy egy helyen voltunk 3 hónapig.
Meddig maradunk?
Előreláthatólag szeptember 1-én indulnak majd a nemzetközi járatok Buenos Aires-ből. De persze semmi se biztos. Kivárjuk, hogy egyáltalán melyik országok fognak majd kinyitni, és milyen nemzetiségűek léphetnek be, mert nekünk az se mindegy.
Szeretnénk majd Argentínán belül is kicsit utazni. Megnézni az Iguazu vízesést, Mendoza és Salta borvidékét, és még persze van pár más ötletünk.
Nem mondom, hogy nem mozgolódik már bennem valami, meg nem mennék már valahova, sőt! Sokat gondolok például Ázsiára, főleg Thaiföldre és Japánra és Szingapúrra. De úgy unblock, jó lenne hamarosan egy ázsiai körutazást tervezni.
De addig is, elindítok egy Recept szekciót a blogon, és megosztok pár szuper receptet. Jön majd a kovászos amerikai palacsinta, házi fermentált gyömbér sör, és még sok más finomság!
Legyetek jók, üdv Argentínából!
Ha bármi kérdésed van, írj kommentet vagy üzenetet!
