Sokat gondolkozok mostanában az étel szerepéről az életünkben. Miért olyan fontosak a közös étkezések? Hogyan ad át egy generáció étellel kapcsolatos tudást az utánuk következőknek? Miért olyan elképesztően jó enni?
Másokat is visszavisz egy-egy étkezés a régi időkbe?
Utazás a gyermekkorba
Kapásból fel tudnék sorolni pár ételt, amiket imádtam gyerekkoromban. Ha ezeket manapság elkészítem, egy spontán időutazásban lesz részem.
Hirtelen egy 8 éves kislány lesz belőlem, ha sóskafőzeléket kanalazok nagy elánnal? Talán.
Minden esetre egy kis időre megnyílik az idő-tér kontinuum számomra, és magával ragad egy olyan helyre, ahol jó lenni egy kis ideig.
A Szilvás gombóc és én
Két hete szilvás gombócot csináltunk a nagymamám nővérével és a húgommal.
Mióta kiderült, hogy glutént hanyagolnom kell az étrendemből, nem is nagyon gondoltam erre a csoda ételre. Most viszont még is ki szerettem volna próbálni, hogy gluténmentes lisztkeverékkel is működik-e a dolog.
Ahogy a krumplit töröm a villával, hozzáadom a zsírt, tojást, és a lisztkeveréket, egyre jobban látom magam előtt, hogy ebből a szilvás gombócból még lehet is valami! De vajon mennyire lesz olyan mint az emlékeimben?
A fél szilvát beleteszem a tészta négyzetbe, fahéjas cukrot szórok rá, majd vigyázva összecsippentem a tészta széleit, és golyót formázok belőle. Glutén nélkül ugye a tészta kevésbé rugalmas, vigyázni kell ám, hogy mit hogyan csinálsz. De semmi baj, működik!
Csak nehogy szétessen a főzés közben ez a kis védtelen gombóc, gondolom magamban.
Helyette persze megdagad szépen, feljön a fortyongó víz tetejére, mint aki kiállta a próbát.
Én pedig gyermeki izgatottsággal várom, hogy a morzsába (gluténmentes, ne aggódj kedves olvasó!) forgathassam, miután szépen lecsöpögtettem.
A fahéjat és a szilvát egymásnak teremtették, konstatálom magamban, majd egy villával kettétöröm a meleg gombócot, laktózmentes tejfölbe és fahéjas cukorba mártom, és az időutazás elindul. Gluténmentesség ide vagy oda, a gombóc tökéletes, sőt szerintem még jobb is mint a klasszikus verziója!
Élvezem a pillanatokat a köztes időben, és talán egy pillanat erejéig összekapcsolódok az előttem lévő generációk asszonyaival, akik krumpli gombócot készítettak a konyhájukban, netántán nem is Magyarországon.
Persze minden időutazásnak egyszer vége, és ilyenkor egyből jön a kérdés, mikor lehet ezt újra átélni? Azaz, mikor csinálok újra egy jó gombócot, egy jó mákos nudlit, hátha azok is sikerülnek ilyen elsöprő sikerrel?
Újabb Kísérlet
Tegnap rávettem magamat, és legyártottam egy adag sima nudlit morzsába forgatva, jó pár szilvás gombócot és egy adag huh de jó mákos nudlit!
Ha már idő-tér kontinuum, lehet, hogy a jövőbe is tudok utazni, mert egy másodperc erejéig láttam magamat, ahogy a még nem létező gyerekeimnek csinálom a gombócokat. Hogy ez hol és mikor lesz, arról fogalmam sincs, de jó lesz, az biztos!
Főzzetek, és egyetek!
Kommentbe, meg üzenetbe pedig küldjétek el a gyermekkori kedvenc ételeiteket.
Saját, de nem teljes lista: húsleves, káposztás kocka, sóskafőzelék, szilvás gombóc, töltött paprika, párolt káposzta, krumplis tócsni.
