Tavaly Április 13-án este indultunk el a san franciscó-i repülőtérre, hogy hajnali 1-kor induló bangkoki járatra felszálljunk. Grantnek ez volt az első utazása az USA-n kívül, és azóta 17 országban jártunk együtt.

Összegyűjtöttem pár kérdést, amire kíváncsiak voltatok az üzenetek alapján.

Csodának tűnik ez, ha az ember átéli ezt az egészet?

Abszolút! Ha valaki azt hiszi, hogy nekem ez teljesen természetes, hadd nyugtassam meg, nem! Minden egyes alkalommal, ha új helyre megyünk, sőt az ott eltöltött napokkor is mindig eszembe jut mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen pillanatokat, ilyen mennyiségben átélhetek. Egyre többen indulnak neki a világnak, és tapasztalják meg, hogy utazni nem csak évi két-háromszor lehet, hanem akár huzamosabb ideig.

Melyik ország volt a kedvencem?

Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert alapból fel tudnék sorolni vagy 10-et, plusz Európa mindig a szívem csücske marad. Sose szerettem, ha megmondták, hogy mi a szabály, úgyhogy nem említek meg egyet, hanem inkább többet. Kedvencek: Japán, Thaiföld, Hawaii (USA), Olaszország.

Hogyan döntünk a következő állomásról?

Szerintem a szabadság része az is, hogy az ember néha nem tervez előre. Az utóbbi időben sikeresen követtük ezt a példát, sokszor volt, hogy egy héten belül vettük meg a repülőjegyet a következő állomásra, mert akkor érkezett meg az ihlet hozzá. Ez anyagilag nem mindig kifizetendő, és a reptéren a bevándorlásiaknál is okozhat pár extra kérdést.

Van, hogy olcsó repjegy alapján választunk úticélt, vagy közel van az adott ország, de volt olyanra is példa, hogy mindkettőnknek régi vágya volt oda utazni (pl.: Japán). Volt, amikor kihagytunk egy országot, mert magasfokú terrorizmus veszély volt éppen (Malájzia), de ilyen szempontból elég sok országot ki lehetne manapság zárni, próbálunk nem izgulni ezen annyira.

Szerintem mindenképpen jellemzi a választásainkat egyfajta spontaneitás, ami még izgalmasabb teszi az egész utazgatást, hiszen a következő hónapban nem tudom merre leszel.

Miből finanszírozom az utazást?

Ki gondolta volna, hogy a legtöbben erre kérdeztek majd rá.

Én anno még minimális félretett pénzből utaztam, és a desztinációkon dolgoztam, ha lehetett. Így amikor olvassátok a tippeket, ha nincs pénz utazni, saját ötleteket, “élményeket” írok le. Ha már itt tartunk, akkor érdemes elolvasnotok a Hogyan utazzunk egyedül posztot, itt összeszedtem jó adagnyi tippet, amivel olcsóbban lehet utazni.

Jelenleg saját cégem van, és weboldalak készítésével foglalkozom. Ez a fajta munka elég nagy szabadsággal jár, hiszen bárhonnan dolgozhatok ahol van internet. Nézd meg itt, hogy miket alkotok!

Ha szükséged lenne weboldalra, vagy érdekelne a portfolióm, írj nekem bátran!

Vannak nehéz pillanatok utazás közben?

Igen, sokszor. Most volt éppen egy kis vágy bennem megállni egy kicsit, hívni egy kis lakást otthonnak, és hagyni időt kicsit a regenerálódásra. Sok lett a szállás keresgélés, mit együnk probléma, hova menjünk, vízum, már csak két hetet maradhatunk, mennyi a repjegy…stb.

Azt mondják ha az embernek ilyen érzései vannak, érdemes lelassítani, kis rutint bele építeni a napokba, egy helyen maradni tovább, és persze beszélni róla. Hatalmas közösség van ma már az interneten, akik hasonló gondolatokkal, élményekkel, problémákkal néznek szembe nap mint nap, ez mondjuk nagyon sokat segít. Nah, de majd Új-Zéland helyre tesz, biztosra veszem!

Egyedül vagy társsal utazni a jobb?

Az a tapasztalatom, hogy mindenképp érdemes kipróbálni az egyedül utazást, mert az egy nagyon érdekes érzés. Itt írtam róla! Még tervezek egyedüli kalandokat, de most nagyon jó így Grant-tel. Volt idő összeszokni, sőt szerintem ha valakit meg szeretnél jobban ismerni, ne költözz vele össze, menjetek el együtt utazni legalább egy hónapra! Hidd el, tudom miről beszélek! Biztos kijön az összes negatív tulajdonság, plusz a jók is. 🙂

Társsal utazni biztonságot ad, segít elosztani a teendőket, aszerint ki miben jobb. Például én repjegy keresgélésben vagyok jó, ő pedig Airbnb kutatásban.

Mikor állunk meg?

Ha tudom, megírom 🙂

Nem bánom, hogy nem dolgozok, mint gyógytornász?

Szerintem sokan tudjátok, hogy gyógytornász vagyok, papíron. A diploma után felugrottam egy gépre Izrael felé, és egy percig se bánom. Valahogy mindig is bennem motoszkált az, hogy látnom kell a világot. Elképzeltem azt, hogy diploma után találok valakit, összeházasodunk, gyerekünk születik, dolgozok, és egy nap majd félelmetesen sajnálom, hogy anno nem volt vér a pucámban elindulni a nagy világnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen lehetőség, fogd magad és rohanj ki a világból, de nekem muszáj volt meglépni anno.  Az életem túl rövid ahhoz, hogy gondolkodjak azon, mi lett volna, ha…

Sosem izgultam ezen, ha nekem a gyógytornászattal kell valamit kezdenem, úgy is adja majd a sors.

Most pedig “csak” boldog vagyok!