Amerikai álom

Nov 2, 2014 | Amerika, Amerikai Egyesült Államok, Utazás

Üdv Amerikában, ahol még a salátába is cukrot raknak, ahol a “Hello, How are you?” annyit jelent, hogy Hello!, ahol random emberek rád mosolyognak az utcán, ahol imádják az akcentusodat, ahol saját mértékegységeket találtak ki, ahol mindig leárazások vannak, és ahol Ryan Gosling lakik.

Tegnap volt 1 hónapja, hogy megérkeztem  a McDonalds őshazájába. Kicsit minden olyan mint a filmekben, hatalmas dzsipek, széles utak, sok ember, markáns amerikai akcentus, hamburgerek, A legfurább Izrael után, hogy minden szót értek az utcán, plusz a műmosoly az emberek arcán. Kicsit olyan mint a csecsemők reflexes mosolya…rájuk mosolyogsz, visszamosolyognak…fura. Nem a legtermészetesebb értelemben.

Nah és a Hello, How are you? Előszeretettel válaszolok is rá, és emiatt furcsán néznek rám. Meglehetősen vicces.

A helyszínről

New York állam, majdnem a kanadai határnál. Közeledik erősen a tél, ha minden igaz, majd -30°C-kal kell megküzdeni nemsokára. Izrael után már most megfagy az ereimben a vér, hiányzik a napsütés, a tenger, a hosszú séták a tengerparton, és a forró homok a talpam alatt.

Az ételekről

A zöldségeket, gyümölcsöket a Walmartból szerezzük be, mindenből van hatalmas kiszerelés, nagyobb adag. A tej kb. 4 literes. Szerintem ez mindent elmond :).Minden termékben megtalálható a kukorica szirup, mert ugyebár az kell a népnek. Hiába rengeteg ember küzd elhízással, cukorbetegséggel, ritka, hogy találsz cukormentes terméket, vagy ha rálelsz, persze az ára jóval húzósabb a normálnál.

Szinte mindenből van kóser verzió, persze ez nem nekem fontos, hanem az itteni lakótársaknak. Minden esetre szerintem érdekes infó.

A kávé szar, kimondtam, tessék. Hiába, Starbucks, anyám kínja, hígított vizes izét kapsz a pénzedért…rászoktam az instant verzióra….de mit nem adnék egy jó török kávéért, el se tudjátok képzelni.

Ha a plázában eszek, mindig a kínai, thai koprodukciós gyorsétterem kínálatából választok. Kis rizs, kis zöldség, ropogós brokkolival, hússal, egy kedves Ray nevű sráctól, aki 13-14 éve érkezett Mianmarból, és mindig van egy-két kedves szava az emberhez, minden felszínesség nélkül.

A Burger Kinget lecsekkoltam, mármint az árakat, 4 dollár körül már komplett menüt kapsz, ami egyrészről, huhh de olcsó, másrészről félelmetes, nem hiába tartanak ott, ahol.

Az emberekről

Szóval a felszínesség, igen érezhető. Sokszor lehet tudni, hogy a kérdés hátterében semmi érdeklődés nincs, csak megkérdezi, mert mindig ezt teszi. Persze rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki rettentő érdekes, pozitív és emelett intelligens is.

Sokszor amikor kérdezik, hogy honnan érkeztem, és mondom, hogy Magyarországról…akkor sokaknál a teljes homályt látni, de bólogatnak teljes lendülettel és küldik a reflexes mosolyt is kísérőnek. Én mondjuk ezen mindig jót mulatok, plusz a találgatásaik miatt, hogy hovavalósi vagyok. Voltam már török, lengyel, spanyol, brit (ez teljesen érthetetlen), ukrán, francia, belga, és ki tudja mi még. A lényeg, hogy az akcentusomat mindenki nagyon bírja, plusz a sztorit, hogy én nem ottani emberke vagyok.

Sok ember amúgy tényleg olyan, mintha filmekben élne, készülnek a másnapi cheerleader válogatóra, venni kell ezt meg azt és még azt is, erre az alkalomra. Mindenük a vásárlás, és itt jön a képbe az én munkám, a sales, a meggyőzése az embereknek arról, hogy nekik szükségük van arra a termékre, amit én ajánlok. Rettentően vicces meló és nehéz is. Sokat kivesz az emberből naponta, de nagyon érdekes.

Még mindig szoknom kell ezt a fajta mentalitást…de majd úgy is beszámolok az érdekességekről, amik naponta történnek.

Elöljáróban ennyi…