Mindig is ki akartam próbálni, milyen érzés egy lakókocsival körbejárni egy országot. Végre sikerült!
Oh, meglepődnél, hogy mennyire. Most alapvetően gyenge szezon van, de így is látunk rengeteget az útakon. El sem tudom képzelni milyen, amikor melegebb az idő.
Tavaly Április 13-án este indultunk el a san franciscó-i repülőtérre, hogy hajnali 1-kor induló bangkoki járatra felszálljunk. Grantnek ez volt az első utazása az USA-n kívül, és azóta 17 országban jártunk együtt.
Összegyűjtöttem pár kérdést, amire kíváncsiak voltatok az üzenetek alapján.
Abszolút! Ha valaki azt hiszi, hogy nekem ez teljesen természetes, hadd nyugtassam meg, nem! Minden egyes alkalommal, ha új helyre megyünk, sőt az ott eltöltött napokkor is mindig eszembe jut mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen pillanatokat, ilyen mennyiségben átélhetek. Egyre többen indulnak neki a világnak, és tapasztalják meg, hogy utazni nem csak évi két-háromszor lehet, hanem akár huzamosabb ideig.
Ausztrália, messzi-messzi ország jófej emberekkel, akik ha tehetik szörföznek, és jó zenét hallgatnak, kenguruk ugrálnak az úton át, és valami wombat nevű állatka is megtalálható arrafelé. Operaház, meg hasonló érdekes épületek vannak egy Sydney nevű városban, ami nem a főváros. Magyarországról nézve valahogy ilyennek tűnt Ausztrália.
Persze egy kicsit minden más milyen amikor megtörténik valami igazából, vagy látsz valamit először. Japán után egy kicsit kultúrsokként ért minket az ausztrál mentalitás, főleg Cairns városában, ahova a gépünk landolt Tokióból. Hosszas kérdezősködés és csomag átvizsgálás után beengedtek az országba. Kicsit gyanús volt nekik, hogy pár nappal a repülés előtt igényeltünk vízumot, plusz, hogy már jó ideje utazunk egyhuzamban. Apropó, Április 13-án lesz egy éve, hogy a San Francisco-i reptéren vártuk a felszállást, és az első közös nagy utazásunkat Thaiföldre. Akárhogy is nézzük, egy éve lesz, hogy szinte konstans utazunk újabb és újabb helyekre. De majd erről is írok egy külön posztot.
Nah igen, a japán konyha, még egy jó ok arra, hogy Tokiót érdemes legyen meglátogatni. Az a furcsa helyzet állt ugyan is elő, hogy nem tudtam olyan ételt találni, ami rossz lett volna. Nem mintha utóbbi probléma lenne, de még is hogy lehet ez?
Japán híres arról, hogy a részletek kiemelt jelentőséggel bírnak, akár csak a minőség. Elmész egy bevásárlóközpont ételudvarába, és minden ételük hibátlan. Hasonló tapasztalatom nem nagyon volt még előtte, a plázás étkezdékkel, vagy gyorséttermekkel kapcsolatos élményeimet inkább nem osztanám most meg. Itt egyszerűen az a helyzet, hogy az éttermek nem tehetik meg, hogy nem friss alapanyagokkal dolgoznak, vagy a minőség nem üti meg a mércét, mert akkor a helyiek egyből bojkottálják őket. Én pedig ennek nagyon örülök, tehát evésre fel!
Azt már meséltem, hogy nagyon sok érdekes, vagy első látásra furcsa helyeken lehet enni, de érdemes kipróbálni ezt-azt, nagyon mellé nem nyúlhatsz. Ne feledd, a méret nem számít az éttermeknél.
Mi megettük Tokiót, lássuk mik voltak az étlapon!
Igaz, már nem vagyunk Tokióban tegnap óta, de rám még mindig nagy hatással van. Folytatom is a legjobb városrészekkel, hogy aztán a kedvenc témámról írhassak Nektek, még pedig az ételekről!
Ha egy kicsit mozgalmasabb helyre vágysz, vedd az irány Roppongi felé! Itt sok külföldivel találkozhatsz, bárok egymás hegyén hátán várják az érdelődőket, és klubbok, táncos helyek is fellelhetőek. Ha kicsit sétálsz, megnézheted a Tokyo Towert (Tokio Torony), az éjszakában téglavörös fényben ragyog a torony, ami közelről megnézve még impresszív.
Helló, Judit vagyok
5 éve úgy döntöttem, hogy elég volt az álmodozásból, látnom kell a világot a saját szememmel.
Utam során írok különböző helyekről, kultúráról, ételekről, és olyan dolgokról amik foglalkoztatnak a mindennapokban.
Tarts Velem!